A gázrugó egy ipari kiegészítő, amely támasztóként, ütközőként, fékezésként, magasságállításként és szögállításként is funkcionálhat.
A következő részekből áll: nyomóhenger, dugattyúrúd, dugattyú, tömítővezető hüvely, töltőanyag (inert gáz vagy olaj-levegő keverék), hengeren belüli vezérlőelemek és hengeren kívüli vezérlőelemek (a vezérelhető gázrugókra utalva) és ízületek. Az alapelv az, hogy zárt nyomású hengerbe inert gázt vagy olaj- és gázkeveréket töltenek, és az üregben a nyomás többszöröse vagy tucatszorosa a légköri nyomásnak. A gázrugó működése során a dugattyúrúd mozgásának megvalósításához a dugattyúrúd mindkét oldalán fennálló nyomáskülönbséget használják fel. Az alapvető elvi különbség miatt a gázrugók jelentős előnyökkel rendelkeznek a közönséges rugókhoz képest: viszonylag lassú fordulatszám, csekély változás a dinamikus erőben (általában 1:1,2-en belül), és könnyű irányíthatóság.
A gázrugó hátránya, hogy a relatív térfogat nem olyan kicsi, mint a tekercsrugóé, magas a költsége, és viszonylag rövid az élettartama. A mechanikus rugóktól eltérően a gázrugóknak közel lineáris rugalmas görbéjük van. A szabványos gázrugó X rugalmassági együtthatója 1,2 és 1,4 között van, az egyéb paraméterek pedig rugalmasan meghatározhatók a követelményeknek és a munkakörülményeknek megfelelően.
Gázrugó alkalmazása
Jellemzői és alkalmazási területei szerint a gázrugókat támasztórudaknak, szögállítóknak, gáznyomás-rudaknak, lengéscsillapítóknak stb. is nevezik. Jelenleg a terméket széles körben használják az autóiparban, a repülésben, az orvosi berendezésekben, a bútorokban, a gépgyártásban és más területeken. . Alakváltozási és terhelés-terhelés kapcsolati karakterisztikája görbe, amely igény szerint alakítható. A légrugóknak számos szerkezeti formája létezik, mint például a tömlő típusú és a membrán típusú, amelyeket gyakran használnak a járművek felfüggesztésében és a mechanikus berendezések rezgéscsillapító rendszereiben.
